Világunk koránt sem a béke korszakában létezik, hiszen bolygó szerte kisebb-nagyobb háborúskodások, fegyveres villongások, polgárháborúk zajlanak. Nagyhatalmak feszülnek egymásnak és vívják meg egy „harmadik terepen” sajátos, proxy-háborúikat. Birodalmi ambíciók érvényesülnek, amik döbbenetes mértékben erodálják a demokratikus jogrenden alapuló civilizációnkat, illetve biztonságunkat, sőt, egyre inkább hozzájárulnak ahhoz, hogy az így viszonylagosnak, törékenynek mondható „világbéke” egy totális összecsapássá, armageddonná változzon át. A hanyatló birodalmak próbálják menteni a menthetőt, a felemelkedő impériumok fenyegető kardcsörtetés közepette formálnak igényt globális dominanciára. Az összecsapás elkerülhetetlennek tűnik. Ezek nem fognak megbékélni egymással és előbb vagy utóbb el kell dönteni, hogy kinek az évszázada-korszaka veszi majd kezdetét. A diplomatikus megoldási lehetőségek egyre szűkülnek, apadnak és ahogy mondani szokás: „A háború a politika folytatása más eszközökkel”. (Carl von Clausewitz) A hidegháború koránt sem szűnt meg, csupán kissé átalakult és a mai napig nukleáris robbanófejekkel felszerelt interkontinentális rakéták szegeződnek a világ legtöbb városára. A drámák jellemző dramaturgiája szerint az előadás során a mindvégig az asztalon heverő vagy falra akasztott fegyver általában el szokott sülni. Mi mire számíthatunk? Lehet, hogy még az életünk során kénytelenek leszünk szembesülni a hanyatló és felemelkedő birodalmak végzetes összecsapásának?